Barack Obama elnökválasztási kampányának online vonatkozásai és ezek tanulságai hónapok óta a médiafigyelem középpontjában állnak, olyannyira, hogy szinte már az is kívülről fújja, mi az a Facebook, meg Twitter, aki még életében nem járt az internet közelében se. Megkímélem magam attól, hogy a siker már unalomig ismert hátterét ismertessem, megtették ezt már jó páran előttem, meg aztán ott a Wikipédia. Az afroamerikai elnök ügyesen összeállított kampánycsapata felismerte, hogy egyrészt az internet meghatározó platformmá nőtte ki magát az elmúlt évek folyamán, másrészt a hagyományos médiumoknál (TV, rádió, újság) szabadabb, interaktívabb, személyre szabottabb lehetőségeket biztosít azoknak, akik tétre menő kommunikációban gondolkodnak.
Mindenki vár valamit
Nem véletlen a nagy felhajtás, hiszen idén hazánkban is választások lesznek. Mindenki arról beszél, hogy a pártok a kampány során nálunk is komoly figyelmet fognak szentelni az online kommunikációnak. A sajtó valós vagy vélt információk alapján tudni véli, hogy ez vagy az a párt nagy durranásra készül, latolgatja a kicsik és a nagyok esélyeit, elemzi a különböző médiumokon megjelenő aktivitásokat, ugrásra készen vár és figyel. Nem csoda, hiszen egy jól felépített és végrehajtott online stratégia nálunk is bejöhet, függetlenül attól, hogy az USA-ban részben olyan tényezők miatt működött jól az internetes kampány, aminek itthon még a csíráját sem találjuk. A sajtó intenzíven foglalkozik a témával, amivel egyrészt cselekvésre ösztökéli a pártokat, másrészt önként részt vesz az online próbálkozások felértékelődésében, mert az emberek figyelmét a közösségi hálókra irányítja.
Regisztrálnak és kész
A politika döntés előtt áll, el kell döntenie, hogy kritikus (vagy legalább fontos) kampányeszközként tekint az internetre vagy megmarad a hagyományos módszereknél. Ha az előbbit választja, jó döntést hozott, ám ez önmagában még édes kevés; sokan azt hiszik, hogy pusztán egy facebookos, twitteres jelenléttel elintézhetik, megúszhatják az online kampányt, hiszen Obama is ezt tette, regisztrált a közösségi oldalakon, és több millió követőt szerzett. Az eszközök bárminemű koncepció nélküli puszta használata azonban hamis reményekbe ringathatja a pártokat, ez ugyanis csak a nulladik lépés; ha nem tudják vagy nem hajlandók megérteni a közösségi média működési mechanizmusait, nem hajlandók adoptálni a megfelelően kidolgozott, célzott stratégiákat, alaposan meglepődhetnek áprilisban. A legnagyobb hiba az, ha pusztán kommunikációs csatornaként tekintenek a közösségi hálózatokra, hasonlóan a hazai vállalatok többségéhez, akik közül sokan még mindig nem értették meg, nem abban áll a közösségi kommunikáció, hogy máshol is hozzáférhető, unalmas, száraz cikkeket publikálunk a Facebookon, majd hátradőlve várjuk a megváltást.
Yes we can? Hát majd meglátjuk...
Kövess Twitteren:
@szbogar
